A Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskolába igen heterogén gyerekcsoport jár, ezért többféle speciális módszert alkalmazunk annak érdekében, hogy minden gyerek a saját készségeihez és képességeihez mérten a legoptimálisabban fejlődjön.

Tornatermünk, eszközparkunk mozgásterápiás eszközökben gazdag, hiszen a fejlesztés egyik alappillére a mozgásterápia. Két terápiás módszert is kínálunk: az egyik a Szenzoros integrációs terápia, a másik az Alapozó terápia.

Az ún. „diszes” terápiák közül alkalmazzuk a diszlekszia, a diszgráfia és a diszkalkulia terápiás módszerét is.

Művészeti terápiák terén is több eljárás vált gyakorlattá intézményünkben, ilyen a Zeneterápia és a Komplex művészeti terápia.

Mindezeken kívül egyéb fejlesztő foglalkozások is zajlanak a falaink között, ezek közül kiemelt hangsúlyt kap autista tanulóink megsegítése.

Nálunk minden terápiás eljárás szakirányú végzettségű gyógypedagógus/pszichológus vezetésével, illetve szakmai felügyeletével zajlik, így minden egyes módszer szakmailag megalapozott és sérülésspecifikus, tehát bizonyítottan adekvát segítséget nyújt.

A terápiák elnevezéseivel sokszor találkozhatunk, de jelentésük mégis előfordul, hogy összefonódik, nem igazán egyértelmű a szülők, érdeklődők számára. Fontosnak tartjuk tehát, hogy ezeket a módszereket ismertetni is tudjuk.

 

 1.    Szenzoros integrációs terápia

 

A szenzoros integrációs terápia nyelve a beszéd mellett a mozgás. Minden életmegnyilvánulásunknak van mozgásos eleme, még akkor is, ha látszólag mozdulatlanok vagyunk. A testhelyzettel kapcsolatos adaptáció, a test izomtónusának változékonysága, a mimika, a gesztikuláció olyan érzelemmel átitatott mozgások, amelyek kivonhatatlanok összefüggéseikből. A terápiában a résztvevők szabadon kísérletezhetnek a rendelkezésre álló eszközökkel: billenő hintákkal, forgó hengerrel, óriás gumilabdával, mennyezetről lelógó hálóval, gördeszkával -, annak érdekében, hogy rátaláljanak azokra az ősi mozgásmintákra, amelyek segítségével hatékonyabban tudják uralni testüket a térben. Kuporoghatnak magzati pózban, pöröghetnek, repülhetnek, billeghetnek, s közben olyan világot teremthetnek, amely a mesék, a fantázia birodalmához igen közel eső. Ha ezeket a mozgásokat képesek a saját akaratukból származónak megélni, megnyílik az út a további strukturálódás felé. Érettebb és integráltabb mozgások nem taníthatók, megjelenésük nem erőltethető, legfeljebb előcsalogathatók olyan ingerhelyzetek felkínálásával, amelyek az egyén szükségleteire szabottak, és a legősibb ingerfajtákkal, a legősibb testhelyzetekkel kapcsolatosak.

 A terápiás folyamat leghatékonyabb eleme a játék. A szenzoros integrációs terápiában részt vevő gyerek hintázik, pörög, egyensúlyozik, szédítő iramban lendül egyik játékról a másikra, vagy éppen ellenkezőleg, csendben van, egy hálóban ringatózik, álmodozik. A kívülállók ezt tapasztalva meg szokták jegyezni: „Ugyan, hiszen itt csak játszanak!” De éppen ez az a momentum, ami a terápia leghatékonyabb eleme. A játékhoz ugyanis tér szükséges. Fizikálisan egy biztonságos, érdekes játékeszközökkel felszerelt, kreativitásra módot adó tágassággal bíró tér. Pszichésen pedig az én és nem én határán elhelyezkedő „potenciális tér”, amely az emberi fantázia és játék tere, ahol éppen annyi kihívás, veszély vár ránk, amellyel még éppen meg tudunk birkózni. Itt lehetünk spontánok, örömtelik, újat akarók, de megélhetjük a félelmet és a rettegést is; itt lehet mindennél fontosabb a saját motivációnk, lehet a legkevésbé lényeges a játszás eredménye szemben a játék élményfolyamával.

Az ügyetlen, csetlő-botló, bizonyos ingerektől megrettenő, vagy a végkimerülésig nyughatatlan gyerek játékában fantázia és mozgás aspektusainak egysége nehezen valósulhat meg. Ezek a gyerekek a felnőttektől leggyakrabban a testi épséget védendő ésszerű tiltásokat (Vigyázz magadra! Ne mássz fel! Ne ugorj le! Lassabban!) hallanak, amelyek meggyőzik őket arról, amit homályosan már úgyis sejtettek: a játszótér, a tornaterem nem az ő világuk, számukra ott nem terem szabadság. A terapeutára vár az a feladat, hogy kliensét, legyen az bármely életkorú is, kísérje, támogassa azon a felfedező úton, amely a megnehezített körülmények között keresi az éppen elégséges kihívást tartalmazó, éppen a leghatásosabb önszervezést biztosító, nem unalmas, de nem is elviselhetetlen szorongással kísért játékhelyzetet. Ha gyerek és felnőtt együtt játszik, magától értetődően adódik egyfajta hullámzás a  szabad és a strukturált helyzetek között. Ez utóbbira példa, amikor a gyerek úgy tud egy számára vonzó, de még ismeretlen tevékenységet megpróbálni, hogy a felnőttől útmutatást, ötletet kér, vagy képes elfogadni, annak érdekében, hogy egyfajta ügyességet, gyakorlatot kívánó mozgássor birtokába jusson. Erőfeszítéseket végez, unalomig ismétel, míg egy-egy újabb készség biztos tulajdonosa nem lesz. A hintát önállóan hajtani, a nagylabdát ritmikusan a földhöz pattintani, a gördeszkát pont akkor megállítani, amikor szükséges, vékony pallón különböző nehezítésekkel végigmenni  - fontos „tudások”; egyben én-erősítő, örömteli testi aktivitások is.

A  megszületés traumái, a felegyenesedés nehézségei,  korai fájdalomélmények, az anyától való elszakadás problematikája, az összeütközések a testi ügyesség, erő fitogtatása miatt, a szigorú szabályok kialakítása és meghaladása - ezek azok a leggyakoribb szereplők, amelyek változatos jelmezekben, gyakran archetipikus szimbólumokként tűnnek elénk.

A terapeuta a játékban biztonságot nyújtó résztvevő, partner, aki képes támaszt nyújtani a szó elsődleges értelmében is, nem vonakodik testileg is jelen lenni a gyermek terében, melyben ott vannak a nemegyszer veszélyes játékeszközök, amelyekről bizony le lehet esni. A megkapaszkodás aktív és passzív változatait az „itt és most” élményszinttől a régmúlt történetével együtt lehet a terapeutával közösen átélni.

 

 2.    Alapozó terápia

 

Létezik, egy emberre jellemző mozgáslépcső, amin a normális fejlődési ütemben haladó gyerekek a fejlődésük során keresztülmennek. Minden mozgásfajtához, mozgáslépcsőhöz egy vagy több agyi terület érése, beérlelése kapcsolódik. A mozgás által jutnak el azok az ingerületek az agyba, melyek kiépítik azt az idegrendszeri hálózatot, amely szükséges egy konstruktív, sikeres élet leéléséhez. Ha a mozgásfejlődés során ebből a mozgássorból kimaradnak elemek, vagy nem az egymásra épülés sorrendjében történik a továbblépés, akkor a gyermekek veszélyeztetetté válnak arra, hogy a későbbiek során idegrendszeri éretlenségből fakadó tanulási és életvezetési problémáik legyenek.

Az idegrendszer érettségének - éretlenségének az állapota szerencsére nem állandó. Az esetleges éretlenségeket, deficiteket, bizonyos fejlesztő, terápiás eljárásokkal a megfelelő életkorban (minél korábban) igen hatásosan lehet korrigálni.

Az Alapozó Terápia (Magyarországon Marton Dévényi Éva ideggyógyász nevéhez fűződik) egy komplex, mozgásfejlesztésen alapuló idegrendszer-fejlesztő terápia, mely során a gyermekeknél újraindítjuk az emberi fejlődéstani mozgássorozatot, mintegy még egyszer "belökve" az agy fejlődésbeli lehetőségét és a gyereket a terápia során igen magas fokú mozgásügyességig juttatjuk el.

A terápia során végigvezetjük a gyerekeket az átlagos fejlődési sor mozgásállomásain, így biztosítjuk, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű ingerület jusson el az agy éretlen területeire. A méhen belüli mozgásmintákkal kezdünk, a születéssel folytatjuk, majd a csecsemőkori mozgásokon át és építkezünk tovább az egyre magasabb rendű mozgások felé. Ezekkel a mozgásokkal és a mozgások által kiváltott ingerületekkel újraindítjuk az idegrendszer érését. Az esetleges idegrendszeri blokkok a nagy ingerületmennyiség hatására „áttörnek” vagy az ingerületek a blokkokat megkerülve új területeket kapcsolnak be az agy hálózatába.

Az organikus fejlődés mellett a gyerekek lelkivilága (pszichéje) is erősen változhat. Azok a helyzetek, mozgások amiket a gyerek a terápia során átél, felhozhatnak olyan emlékeket, pozitív és negatív traumákat, amik a beszéd előtti korból származnak. Ezek az állapotok (regressziók) lehetőségek, amiket, ha kihasználunk, akkor a gyermekek lelki terheit tudjuk csökkenteni, kiolthatunk egy csomó, blokkot, gátat ami megnehezíti a szociális  kapcsolatokat.

 

A terápia hatását hogyan vehetjük észre? Mi várható?

  • „nem adja fel” a feladatot, képes egy dolognak többször nekifutni
  • kitartóbb
  • íráskép összerendeződik
  • olvasás javul tartalmilag és minőségileg
  • feladattudat, és feladattartás nő
  • figyelemkoncentráció hosszabbodik, a figyelemterjedelem tágul
  • beszédbátorság nő
  • kifejezőkészség jobb lesz
  • önérvényesítőbbé válik, önértékelése javul
  • önszabályozása fejlődik
  • bátrabb, „bevállalósabb”
  • kreativitása nő

A mozgáskoordináció fejlesztése, a harmonikus mozgás kialakítása, a rosszul szerveződött agyi struktúrák "újrahuzalozásával" a tudatosan felépített terápiával az önkorrekció lehetősége nyíljon meg

A meglévő genetikai program csak általános utasításokat tartalmaz, a pontosabb kidolgozás a születés utáni fejlődés során, szelekció útján történik. A felesleges idegsejtek sok, a későbbiek során helyesnek bizonyuló kapcsolat mellett rengeteg „téves” kapcsolatot is kialakítanak egymással. Ezek a „téves” kapcsolatok megnehezíthetik az idegrendszer optimális működését. Az agy a meginduló funkciók révén kiszűri, megerősíti, stabilizálja a helyes kapcsolatokat, míg más kapcsolatok kiszelektálódnak, elpusztulnak.

Megfelelő számú és ideig ható inger esetén, az érési folyamatok a helyes irányba mennek tovább. Ez abban nyilvánul meg, hogy az idegsejtek hálózata gazdagodik és újraszerveződik. A mozgásfejlesztés így járul hozzá az idegrendszeri éréshez.

 

 3.   Diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia terápiája


Általában a "disz"-ek jelentőségét lassacskán kezdik felismerni hazánkban is, de még mindig rengeteg tévhit és félinformáció van a köztudatban. Pedig az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már évtizedekkel ezelőtt megkongatták a vészharangot.
Chomsky, a zseniális nyelvész és iskolája igazolja, hogy a nyelv alapvető szerveződése velünk született, és ezt a velünk született készséget a környezet kibontja. Az írás a belső beszéden alapul. Az anyanyelv-elsajátításnak ezen intenzív szakasza fél és hat éves kor közé tehető. Ha ez a tiszta belső beszéd nem alakul ki megfelelően, diszgráfiát, diszleksziát okozhat. A tiszta, belső beszéd kialakulását számtalan tényező befolyásolja. Lássuk a legfontosabbakat.

Először az orvosi természetű problémák, vagyis minden olyan korai betegség, amely a hallást rontja. Másodszor: a zajártalmak és a félfigyelem. Ez utóbbi fogalom magyarázatra szorul. A kisgyermek mindig egész figyelmével fordul az őt körülvevő dolgok és személyek felé, hiszen számtalan dolgot kell megtanulnia, például szülei arcát és hangját. Modern világunkban azonban a szülők gyakran megosztják figyelmüket a gyermek és a világ külső ingerei között. Ha a háttérben szól a tévé, a rádió, vagy a magnó, a gyermek máris félfigyelemben részesül, vagyis a háttérzajtól nem menekülhet, védekezésül megsüketíti magát, csak azt hallja, amit muszáj hallania. Harmadszor: a tömegkommunikáció, pontosabban a külföldi, szinkronizált gyermek- és rajzfilmek. Ezeket figyelve a gyerek elveszti a kapcsolatot a képernyőn látott artikuláció, és a szöveg között, magyarán nem azt látja, amit hall. A diszgráfia tehát "civilizációs betegség", illetve egyes kutatók összefüggésbe hozzák ezzel.


Diszlekszia és diszgráfia reedukációja

Tanulóink eltérő eredménnyel teljesítik az iskolánkban megkövetelt és elvárt szintet. Mindazokat, akik teljesítményükben alulmaradnak a környezetük által elvárt szinttől, sikertelennek bélyegzik meg, és egyben viselkedésükért is felelőssé teszik őket. Ezek a gyerekek a tanulást kudarcként élik meg.

Célunk, hogy valamennyi tanulónk olyan pedagógiai bánásmódban részesüljön, amely fejlődésében és személyiségében leginkább megfelel számára, így juttatva el őt az iskolai siker élményéhez.

Amikor az olvasás, betűfelismerés, az összeolvasás nehézkes, a szövegértés gyenge a gyermeknek a betűket újra tanítjuk. Arra a szintre lépünk vissza, ahol elakadt, azokat a betűket vesszük újra, amiket felcserél, vagy fel sem ismer, és azt a szótípust gyakoroltatjuk, aminél az elakadás megtörtént.

Fejlesztendő területek:

Beszéd fejlesztése

-          artikuláció, mozgások tudatosítása

-           szókincs aktivizálása és bővítése

-           mondatalkotás (egyszerű és összetett)

-           történet elmondása

Térbeni tájékozódás fejlesztése

-           saját testen

-           térben

-           síkban

A ritmushoz kapcsolódó készségek fejlesztése

-           szótagolás tanítása

-           hangok hosszúságának helyes ejtése

-          beszédritmus alakítása

Az olvasás fejlesztése

-           betűtanítás – betűk differenciálása

-           szavak olvasása szótípusok szerint

-           mondatok olvasása

-           szövegek olvasása

Az írás fejlesztése

-           finommotorika, grafomotorika

-           hallás, belső beszéd, tiszta ejtés fejlesztése

-           intonáció, hangsúly, szöveg tagolása

Egyéb fejlesztendő területek

-           analizáló, szintetizáló képesség

-           általános (vizuális és hallási) figyelem

-           rövid - hosszú távú (vizuális és verbális) memória és munkamemória fejlesztése

-          szerialitás

-          íráskészség fejlesztése

-          alak-háttér, Gestalt

-           kreatív, alkotó képzelet

-           mozgáskoordináció

-           önértékelési problémák leküzdése, sikerélményhez juttatás

-           kommunikáció fejlesztése

 

Az a kisgyerek diszkalkuliás, akinek matematikai teljesítménye a befektetett időhöz és munkához, valamint intellektusához képest gyenge marad.

Sajnos legtöbbször csak az iskolás korban derül ki, hogy hibás a mennyiségi relációk felismerése, alkotása, a számfogalmak kialakulatlanok, a számjegyek felismerése, írása hibás, nagy nehézségekbe ütközik az alapműveletek végzése, és esetleg a beszédmegértés és a gondolkodás gyengesége miatt az egyszerű, szóbeli szöveges feladatok megoldása is lehetetlen. Ez annyit tesz, hogy a gyermek nem ismeri fel, mi több, mi kevesebb, nem érti a számok tulajdonságait: páros, páratlan, nem ismeri fel a számszomszédokat, nem képes egyeztetni a számjegyeket a mennyiségekkel - de a legfeltűnőbb, hogy nem, vagy nagyon nehezen képes elvégezni a műveleteket.

A számolási nehézségekkel küzdő gyerekeknél alapvetően nehezített a szimbólumok (számok, műveleti, relációs jelek) felismerése, tartalmi azonosítása, a fogalmakkal végzett gondolkodási műveletek, a sorozat, a szabályalkotás, a térbeli és síkbeli viszonyok érzékelése, az emlékezet, a figyelem, a motiváció.

Amint a gyerek átérzi saját helyzetét, felismeri gyengeségét, rögtön elhárító magatartást kezd tanúsítani a matematikával szemben. Ez sok sikertelenségen és negatív tapasztalatokon alapul.

A sikertelenség jelei a következők:

-          a matematika feladatok megoldása majdnem mindig hibás,

-          csak néha oldja meg hibátlanul, sokáig dolgozik, közben elréved, álmodozik,

-          hasfájást vagy fejfájást kap minden matematikai munkánál,

-          esetleg dühös és agresszív lesz.

A számolási gyengeség nemcsak a sikertelenséget, hanem a sikertelenségtől való félelmet is jelenti!

A megoldás: a terápia.

Első feladat, hogy a gyerekben a természetes érdeklődést újra felkeltsük. A matematikához vezető játékos átmenetet kell teremteni, hogy a negatív érzelmek helyett a tanulás öröme kísérje munkánkat. Saját belső késztetés, motiváció nélkül nincs sikeres tanulás.

Ezután kell megkeresni azt a kiindulópontot, ahol a gyerek megakadt, a megértésnek azt a színvonalát, melyre építhetünk.

Feladatunk segítséget nyújtani az alábbi iskolai tananyagok elsajátításában:

-          számolási készség

-          számkörön belüli megértés - mennyiségek összehasonlítása

-          műveleti jelek megértése

-          azonosság és különbség jeleinek megértése

-          a számkörben való eligazodás

-          helyiérték megértése

-          szöveges feladatok

-          számrendszer felépítése

-          műveletvégzések, alapfeladatok automatizálása

A számolási gyengeséggel küzdő vagy későbben érő gyerekek mindig kicsit lemaradnak. Kezdetben a siker reményében még hajszolják magukat (vagy a tanító, vagy a szülő), a tananyag azonban nem válik sajátjukká. Nem érzik a tanulás jó ízét, azt, hogy gyakorlottak valamiben. Megoldásaik inkább sematikusak, átgondolás nélküliek, mert túl gyors a tempó számukra.

A fejlesztő foglalkozásaink jellemzői:

-          egyénileg alkalmazkodik a tanuló szükségleteihez,

-          az adott gyerek tanulási tempójához és elért szintjéhez igazodik,

-          támogatja az aktuálisan elvégzendő feladatokban, tananyagban,

-          a gyermek személyiségét erősíti,

-          sokkal több eszközös gyakorlás, cselekvéses tanulás,

-          az emlékezet tréningje minden órán.

 

Szerencsére pályázatokból sok korszerű, szép és érdekes szemléltető eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy a megértést, automatizálást segítsük.

-          kockák, golyós eszközök

-          pálcikák, korongok

-          korongház 10-es, 20-as számkörhöz

-          tízes egységek, százas egységek

-          helyiérték-tábla

-          számegyenes

-          százas táblák

-          golyós számológép

-          törtek érzékeltetésére szolgáló eszközök

-          képek, jelek, számképek

-          saját készítésű eszközök

-          gyűjtött tárgyak, termések

-          számítógépek és oktatóprogramok

 

 5.  Komplex művészeti terápia


Az iskolánkban gyakorlattá vált művészetterápiás módszert Balás Eszter mesterlogopédus dolgozta ki. Kodály Zoltán nyomdokain haladva, dr. Kokas Klára „Komplex művészeti nevelés”- elveinek felhasználásával, Mérei Vera munkásságát beleépítve, ezeknek ötvözetéből született meg Eszter által, aki beleépítette saját tapasztalatait, személyiségét, sérült gyerekekkel töltött több évtizedes munkáját.

 

A foglalkozások mindegyike hármas egységbe szerveződik:

-          Ének-zene (légzés, hang, ritmus)

-          Mozgás (lazítás, motoros koordináció, testséma, mozdulati képzelet, metakommunikáció, szociabilitás)

-          Ábrázolás (finommotorika, képi önkifejezés, látás-tapintás-kinesztézia)

 

A komplex művészeti terápia a kreativitás fejlesztésével a személyiségben olyan változásokat idéz elő, amelynek segítségével a sajátos nevelési igényű (inadaptált, állami gondozásban élő, egyenetlen részképesség-fejlődésű, hiperaktív, szorongó, kommunikációjában súlyosan akadályozott, diszlexia-, diszgráfia- és diszkalkulia-veszélyeztetett, figyelemzavaros, stb.) gyermekek beilleszkedése, magatartása, figyelme, az ismeretszerzésben nyújtott teljesítménye pozitív irányba változik. A komplexitást az ének-zene, mozgás, ábrázolás hármas egysége alkotja A módszer alkalmazhatóságát többször bizonyította. Egyrészt alapelvei közé tartozik a gyermekek egyéni különbségeinek elfogadása, amely viszonylag rövid idő alatt „csoportnormává” válik, tehát ezt az elvet a gyermekek egymással szemben is érvényesítik, önmagukra nézve pedig a többiektől elvárják. Másrészt az alkotó tevékenység a személyiség struktúrájában olyan folyamatokat indít be, amelyek katartikus hatásuknál fogva hozzájárulnak az én egészséges fejlődéséhez, az empátia és a tolerancia kialakulásához.

Már az ókori leletek sejtetik, milyen jelentős szerepet játszott a művészi megjelenítés a mágikus gyógyító szertartásokban. Az ógörög gyógyító művészetben is központi szerepet játszott a lelkiállapot ún. múzsai kezelése. Arisztotelész a muzsika, a költészet és a dráma tisztító hatását hangsúlyozta, ami „derűs örömre" vezet. Azonban az orvoslás alkotó hagyománya, amely a betegek alkotó erőit is „felgerjesztette", idővel feledésbe merült.

A modern pszichiátria, pedagógia VIII. század végén alkalmazza ismét a lelki és elmebetegek kezelésében a festészetet és a színházművészetet.

A kreatív eszközökkel való megjelenítés mozgósítja az ember alkotóerőit, ami az önmegvalósítás egyik útja. Az alkotófolyamatban az elfojtott félelmek és vágyak felismerhetők és szimbolikusan kifejezhetők. A saját alkotások szemlélése büszkeséggel tölt el, erősíti az öntudatot és a saját képességekbe vetett bizalmat. A terápia szempontjából nem az alkotások művészi minősége a fontos, hanem az a folyamat, melynek során megvalósultak és az, amit alkotójuk számára jelentenek.

A terapeuták a megfelelő módszer kiválasztásával abból indulnak ki, hogy mindegyik módszernek különleges hatása van. Például: a színekkel és formákkal végzett munka felderítő hatású és elősegíti az önállósodást. A muzsikával való foglalkozás figyelmet, kifejezéskészséget és kapcsolatteremtő képességet kíván. A mozgás és a tánc a kibontakozást segíti elő és felkelti a kapcsolatteremtés igényét.

Gyermekkorban a rajz az önkifejezés egyik módja. Az érzelmek, indulatok verbális kifejeződése még elégtelen, ehhez az introspekció és absztrakció bizonyos foka kellene. Játék, direkt, dramatikus úton képes kifejezni érzelmeket.

Mindezekből kiindulva a célzott tevékenységek alkalmasak arra, hogy a gyermekek készségeit, képességeit fejlesszük.


5.    Zeneterápia


A zeneterápia olyan módszer, amely a zenét, mint eszközt alkalmazza a személyiségfejlesztés, a korrekció, a gyógyítás, a rehabilitáció területén egyaránt. Sokban hasonlítható az fentiekben ismertetett komplex művészeti terápiához. A zeneterápiát a terapeuta annak érdekében használja, hogy segítse az önismeretet, az önkifejezést, a kommunikációt, valamint, hogy terápiás hatást gyakoroljon mentális és szociális területen egyaránt.  Ez utóbbit nagyon fontos kiemelnünk, ugyanis e módszerrel is fokozni tudjuk a tanulás sikerességét.

Iskolánkban a zeneterápia azon ágát műveljük, melynek központjában a gyermeki improvizáció áll. Az improvizációban általában kétféle szempont jelenik meg. Az egyik a szép hangzások keresése, amely a betanítás során biztatással, dicsérettel jó irányba terelhető, s a játszók általában ezeket az észrevételeket a játék további menetében figyelembe veszik. Ugyanakkor érzik, hogy a játékot irányító személy minden újdonságot értékel, ennek hatására igyekeznek még változatosabban irányítani a játékot. A másik szempont a társas kapcsolatok alakulását követi.

A módszer további lehetőségei:

A kezdő lépések után a játék érdekességét a zenei alakzatot, szép hangzások keresése irányába kell a játékvezetőnek mozdítania. A módszer alkalmazása során a résztvevők érzékenysége, ízlésvilága gazdagszik. A zenei fejlődés együtt jár a csoport baráti közösséggé válásával. A terápiai célban a fő szerepet a személyiség örömteli kibontakozása, a kezdeményező részvétel buzdítása játssza. A gyakorlás során a játékosok fejlődése a hangszerválasztásban megjelenik. Először véletlenszerűen nyúlnak a tárgyhoz, majd próbálgatják valamennyit, s végül kialakul bennük a tárgyhoz való kötődés, ragaszkodnak a megtalált hangszerhez. A mozgás változását a következőképpen vizsgálhatjuk meg. Kezdetben a tárgy tartása, megszólaltatása jelent feladatot. Ezután a hangzások felfedezése hat a mozgás erejére, gyorsaságára.

Mindezek mellett fontos tényező az is, hogy miközben a foglalkozások zajlanak, újabb és

újabb feladatokat kapnak a gyerekek, így fejlődik a beszédük, a kifejezőkészségük, tehát a kommunikációjuk, melynek révén az élet más területein is könnyebben boldogulnak. Kodály sorai szerint: „Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat,

nemcsak egy részt.”

 

 6.  A fejlesztő team egyéb terápiás/fejlesztő tevékenységei


Az előzőekben részletezett konkrét pedagógiai terápiákon túl intézményünkben egyéb fejlesztő/ terápiás jellegű tevékenységek is megvalósulnak kiscsoportos, illetve egyéni formában.

Komplex gyógypedagógiai terápiát nyújtunk enyhe értelmi fogyatékos/tanulásban akadályozott/ tanulóinknak, akiknél több részterület együttes sérülése tapasztalható. A különleges bánásmód a tantárgyi megsegítést is felöleli.

A beszédfejlődésben előfordulhatnak zavarok, melyek megoldásában a logopédusunk nyújt segítséget logopédiai fejlesztés/terápia formájában:

-          beszédhangok kiépítése, a helytelen artikuláció javítása,

-          a helyes beszédritmus kialakítása, hadarás, dadogás terápiája,

-          a beszédészlelés, és –értés segítése,

-          szókincsbővítés, nyelvi fejlesztés,

-          komplex terápia.

Egyéb részképesség-területek fejlesztése szintén gyógypedagógusaink kompetencia-területeinek övezetébe esnek, ilyen a figyelemzavar, a hiperaktivitás és a gondolkodási funkciók zavara (kognitív képességek gyengesége).

Az autista gyerekek fejlesztésében a legfontosabb célunk az önállóságra nevelés, annak segítése, hogy a hozzánk járó gyermekek mások segítségére nem szoruló, független és kompetens emberként tapasztalhassák meg magukat. Mind a jó képességű, autizmussal élő felnőttek beszámolói, mind sokéves terápiás tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a siker és az önállóság élménye legalább olyan fontos az autizmussal élő embereknek, mint bármelyikünknek. Természetesen, nagymértékben személyfüggő, hogy milyen szintű tevékenységekben érjük el célunkat, de gyakran egy limonádé önálló elkészítése vagy egy asztal megterítése felér egy sikeres egyetemi felvételivel. Ennek érdekében magas óraszámban biztosítunk autista tanulóink számára autizmusspecifikus szociális és kommunikációs készségeket fejlesztő foglalkozásokat, illetve az érintett szülőknek havi rendszerességgel szülőcsoportokat szervezünk, hisz e területen talán a legfontosabb a szülő ás a szakember kommunikációja.

Iskolapszichológusunk az autista tanulók megsegítésén túl a többi gyerek megsegítésében is aktív szerepet vállal. A lelki eredetű problémák sokféle tünet formájában jelentkezhetnek: fejfájás, hasfájás, hányinger, álmatlanság, körömrágás, fegyelmezési gondok, kapcsolatteremtés problémák, fóbiák, teljesítményproblémák, önértékelési problémák.

A pszichés gondozás során elsődleges célunk a prevenció: a gyermeket megfelelő korrekciós lehetőségekhez juttassuk, lehetőség szerint az iskola keretein belül, vagy az erre szakosodott intézményekben.

A diagnosztikus munka mellett a pszichológus:

-          egyéni konzultáció,

-          csoportos foglalkozások,

-          szülőkkel folytatott konzultáció (igény szerint),

-          pedagógusokkal folytatott konzultáció

keretében nyújt támogatást a gyermekeknek és családjuknak.