Kedves Látogató!

Légy üdvözölve a Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola honlapján. Mielőtt bekukkantanál mindennapjainkba, fogadd szeretettel e pár gondolatot útravalóul, melyből megtudhatod, hogy az iskolánk mitől más, talán több, mint egy „átlagos” iskola. Sok éves tanítói, tehetségsegítő, felzárkóztató, vezető munkám során rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam, formáltak, tanítottak a gyerekek. Az utóbbi évek - a Baptista Szeretetszolgálattal való közös munka - a szemléletemben is maradandó változást hozott.Minél több ismeretem lett a tehetségről, a gyermeki képességekről, illetve a tehetség „gondozásáról”, annál több lett a kérdés bennem. Minél nagyobb eszköztárral, tudással rendelkezünk e téren (is), annál inkább sejlik a dolog fonákja, esetlegessége.

Egyik tanévnyitó értekezletünket a talentumokról szóló példázattal kezdtük:

14Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. 15Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. 16Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. 17Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 18Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. 19Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. 20Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – 21Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 22Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – 23Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 24Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.25Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – 26Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.27Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! 29”

Megrázó a mondat, hogy „akinek van, annak még adnak, akinek nincsen, attól még azt is elveszik, amije van30”(Mt 25, 14-30).

Azt valljuk, hogy nem az ember, nem az iskola és nem is a tudomány feladata a tehetség, illetve a fogyatékosság meghatározása, „kiválogatása”. Mi csupán annyit tehetünk, hogy segítjük a ránk bízott gyermekeket abban, hogy a saját talentumaikat megfelelően tudják fialtatni. Azt a tanulót is pont úgy támogatjuk, akinek a „Gazda” tízet adott, és azt is, akinek csak egyet, hisz az is kincs! Ez nem érdemünk, hanem kötelességünk, kötelességem. Ebből a munkából pedig tapasztalataim szerint a szó legszorosabb értelmében, a várakozásainknak, és olykor talán a józan észnek is ellentmondó csodák születnek. Szerezhetünk sok ismeretet, és tanulni is fogunk még sokat, de a legfontosabb lecke, ami mindennek az alapja az inkluzivitás, befogadó szemlélet terén is, hogy "Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" (Jn 13,34)