"Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
– Mit árulsz itt? – kérdezte.
– Mindent, amit a szíved kíván – válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.
– Lelki békét, szeretetet és boldogságot, szilárd hitet, erős jellemet, türelmet és empátiát, alázatot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok – mondta, majd kis idő múlva még hozzátette – nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott:
– Kedvesem, azt hiszem félreértettél – mondta.
– Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.
A hit mellé a cselekedetnek is társulnia kell.
Évek óta igyekszünk, hogy ezeket a bizonyos magokat gyümölccsé érleljük.
Amikor az első napotokat kezdtétek az iskolában, mi vezettünk be Titeket osztályotokba. Most ennyi év után Ti mentek előttünk és mi kísérünk ki benneteket a nyitott ajtón. A magokból gyümölcsök érlelődtek. Mindannyian értékes emberekké cseperedtetek."
(Részlet Tatai Erika igazgató ballagási beszédéből)
Egy korszaknak a múlt héten vége szakadt... Szomorkodhatnánk, de mi nem tesszük, hisz tudjuk, hogy a "magok", melyeket elültettünk, megértek arra, hogy elinduljanak a saját útjukon, közvetítve a pannonhalmis értékeket a nagyvilágban.
Sok sikert, boldogságot, áldást kívánunk minden kedves végzős diákunknak!
Biztosak vagyunk benne, hogy még találkozunk...